Nyelvvizsga előtt tizenkét órával

Az izgalom a tetőfokára hág. A tömeg körül izzik a levegő, a lángok magasra csapnak. Az összekötött kezű fogoly a pallóra lép. Tudja, ez az utolsó lehetősége. Minden ott ér véget, ahol kezdődött. A kör bezárul. Csendesen lépked tovább, megbillen, a tömeg felszisszen. Ő hátranéz gúnyosan, majd a mélybe veti magát.

Hogyan nem váltottam meg a világot - ismertető

(Mivel ez egy rögtön jött ötlet - mármint nevezni a fanfiction nevű olimpiai számban -, így nem tudok megkérni senkit sem, hogy olvassa el, amit írtam az internetes közzététel nélkül, ezért saját ismertetőt írtam.)

Eileen egy korát eltitkoló nemember lány, aki egy másik világban készül vagy inkább készülne a vizsgáira, és ír vagy inkább írna egy érdekes című beadandó dolgozatot. Aztán, hogy ez sikerül-e neki, azt megtudhatja az, aki elolvassa a novellát. Még annyit, hogy ebben a világban jól megfér egymás mellett a cíbervilág, a gőzgépek és a sárkányok, de sok dolog van, ami miatt nagyon is a mi világunkra hajaz.

Original történet, saját karakterrel, egyetlen egy animeszereplő vagy fandom sincs benne.

Csak ennyit akartam, remélem, megértitek.

Edgar

Aki Edgar történetét szeretné olvasni, az  IDE kattintson!

Még egy figyelmeztetés

Az emberek hajlamosak azt képzelni, hogy a főszereplő mindig az író. Ez nem igaz. A főszereplő lehet az író kutyája, lisztbogárkája, barátja, képzeletbeli barátja, és az összes szereplő lehet az író maga. Az, hogy az egész eseméynsorozat kísértetiesen hasonlít valaki Kaposváron töltött három évére, annak az az oka, hogy a történet ott játszódik, ahol ezek a dolgok mind megtörtének valakivel, és ha már Kaposvár úgy is kéznél van, miért le legyen úgy, ahogy a valóságban volt. Engedély megadva.

ui:Gerald Durrell Szamártolvajok című könyve a fantázia szüleménye, és mégis, és mégis felismerhető benne az ő múltjának nem egy részlete.

Előszó előtt és ki kicsoda

Figyelmeztetés! Bár elsőre, másodjára, századjára is úgy tűnhet, hogy valós történetet írtam meg, azt tudni kell, valahonnan mindenki merítkezik. Ami pedig eltér az általad is átélt eseményektől, azt csak én éltem át, álmodtam vagy teljes egészében a fantáziám szüleménye. Ha bármely szereplőben magadra ismersz, az azért van, mert neked is haj van a fejeden, két szemed van, aközött meg az orrod. A történetbeli szereplő nem te vagy, bármennyire is szeretnéd. Mert az emberek általában morcosak lesznek, ha egy barátjuk kijelenti, beleírja őket egy novellába, könyvbe, képregénybe. Apró morzsákat viszont jól esik elhinteni. Hát ennyi lenne.

Bigybirigy

A lépcsőn egyre, csak egyre fölfelé mentünk, míg egy ajtó állta utunkat. Egy rakás ember ténfergett az ajtó előtt, odasereglettek körénk, és egy ismeretlen nyelven szóltak. Salome angolul próbálkozott, amin meglepődtem, mert eddig úgy tudtam, az egyetlen idegen nyelv, amin tud, az a héber. Az emberek meg csak bambán bámultak. Odamentem, és megszólaltam bigybirigyül. A szélső, fehér inges férfi tekintetében értelem csillant, és válaszolt, majd eszmecserét folytattunk, aztán elindultam az ajtó felé, és nem tartóztattak fel. Salome követett.

- Mit mondtál nekik, és milyen nyelv ezt egyáltalán?

- Ez egy különleges nyelv - válaszoltam. - Mondhatsz vele bármit, csak értelme ne legyen, mert az, akihez beszélsz a gondolataidat hallja, és te is az övét. Ezért nem mentél semmire az angollal.

- Akkor hallják a gondolatainkat?

- Csak azokat, amiket akarod. Mondasz valamit, és közben arra gondolsz, mit mondasz. Ő válaszol, és te úgy hallod a válaszát, mint a saját a lelkiismeretedét.

- Kincs ez a nyelv! De, akkor ők nem is tudnak máshogy? Vagy, ha odamegyek, és halandzsázok valamit, de másra gondolok, mint amit akarok...

- Akkor ők arra a másra válaszolnak. De ez csak akkor működik, ha tudod, hogy van ez a nyelv. Hogy ez valami. Hogy a bigybiriggyel meg tudod magad értetni valaki mással.

És akkor ő megállt, én meg tovább mentem. Ő az előszobában maradt, rám várt az épület felfedezése.

Kutyák

Kutyák! Miért zavargásszátok a

cicát?

Ő is itt lakik, mégha

néha

oly fura.

Megettétek már a joghurtot,

Kutyák?

Tóbiás elesett a biciklivel

Puff. Hangos csattanás az utcán, mire a ház népe összeszalad. Hát persze. Már megint ő. Mit ki nem talál! Tóbiás elesett a biciklivel. Aki ismeri, egyből rázza a fejét, főleg az idős nénik. Aki nem ismeri, az kérdezi: ki az a Tóbiás? Ki az a Tóbiás? Hát, meg kell mondjam, hogy Tóbiás se nem több, se nem kevesebb önmagánál. De azt is, hogy Tóbiás nem az, akinek elsőnek hangzik. Mert Tóbiás egy kutya. Na tessék már jön a gazdája, Dandár Ferkó, egy tizenegy éves fiúcska, az öreg Dandár Frigyes fia.

 

...

 

 

After the Battle of Barbars

Az dicső idők amazonja megtért a városkapuhoz. Lováról leszáll, s füttyszóval jelez, végre visszatért. A kapu kitárul, csodálkozással vegyes tekintetek fogadják a hőst. Egy legényke mögötte kutat tekintetével, és csalódottan elemeli föl újra. Hová lett a papnő, hová lett bárd, hová lett a herceg? A herceg újra trónra ült, - mondá a hős - a papnő már megbékélt s a bárdot elhagytam valahol a rengetegben. Örülök, hogy visszatértem e városba. Jó újra itt lenni. Imhol jön már mágusom, mesterem, adjatok neki szabad utat!

S valóban, a tümegben egy csuklyás alak haladt, csuklyájával füleit takarta, de a hős megismerte benne mesterét.

- A Szentély már nyitva áll, hogy emléket emeljünk a papnőnek. A fogadóban a szobádat senki nem használta, mióta elmentél tőlünk. Kérlek, felejtsd el a nyugati vadakat, emlékezz a királyi városra és ránk, akikért harcoltál!

- Kedves mesterem, úgy lesz. Csak adj pár napot, amit a Szentélyben tölthetek, hogy visszatérjen régi önmagam!

Úgy találom, itt véget ért az ösvény, kezdődik a rengeteg

Halvány valóság,

kegyetlen igazság,

üres tekintet,

mellyel a sötétbe mered.

Rénszarvas

Ehhez tudni kell, hogy 2004 májusában írtam, szóval nagyon régen.

 

Egyszer volt egy kék farkas,

Ó, bocsánat, rénszarvas!

Mondotta is mindig ő:

Én vagyok a rénszarvas.

 

Elaludt a rénszarvas,

Álmodott a szép szarvas.

Álmában meg is jelent,

Nem egy, hanem két szarvas.

 

Jobbról jött a rímszarvas,

Ballról jött a rémszarvas.

Középen a rénszarvas.

Így szól a két szép szarvas:

 

Nem vagyok én félszarvas,

Egészben egy rímszarvas.

Én sem vagyok fél-szarvas,

A jó-bátor rémszarvas.

 

Megijed a rénszarvas:

Mit akarsz te rossz szarvas?

Menj innen, mert én mondom,

Én, maga a rénszarvas.

 

Szétszéled a két szarvas,

Hurrá! Kiált rénszarvas.

Megjelent egy vén farkas.

Nesze neked rénszarvas!

 

Uram, te rossz vén farkas,

Felébredt a rénszarvas.

Szeme pislog nagyokat,

Merre vagy te rossz farkas?

 

Merre vagytok két szarvas?

Én vagyok a rénszarvas!

Most már bátran mondotta:

Én vagyok a rénszarvas!

Szárnyak

Csak azok akarnak bekerülni a Szövetségbe, akik nem tudják, mi folyik mögötte. Hatalmon felül állni? Na és? Szárnya van az embernek? Na és? Nem ettől függ. Miután elmeséltem, mit történt Larisse-szal, az Üveglánnyal, te is másképpen fogsz gondolkodni, se eszedbe sem jut, hogy csatlakozz a Szövetséghez, sőt el akarod majd hagyni a várost, a vadonba költözöl, minél messzebb.

Larisse ugyanúgy tizenöt éves volt, mint most te, amikor egy barátja taggá vált. A fiúnak gyönyörű hamuszín szárnyai lettek, s a szövetség távfutárként dolgoztatta. Természetesen minden előnye megvolt, mint minden szövetséginek. Persze a fiút kiválasztották. A szokásos módon, álmában elvitték a Titkos városba, ahol meg kellett oldania egy feladatot. Reggel, mikor felébredt, érte jött a Követ. Az, aki mindenkiért eljön, akit tagnak választanak. Larisse azonban nem tudod megválni a fiútól. Őt nem választották ki, maga ment a Titkos városba, aminek a határában aztán elaludt. Az őrök figyelmeztették, semmi keresnivalója nincs ott. Nincs meg benne az, amiért érdemes tagnak lenni. Aztán felébredt. Más ilyenkor hazament volna, ám Larisse nem tudott veszíteni. A palota előtt fogták el, és a legfőbb Szövetséges elé vitték. Az pedig, bár sose tett ilyet, megadta neki, hogy lehetősége legyen a próbára. Az úgyis eldönti, hogy alkalmas-e szövetséginek. Larisse derekasan küzdött. A próbát, bármennyire senki sem hitt benne, kiállta. Szárnyat is kapott. Ehhez tudnod kell, hogy a legvégsőbb próbán kapják meg a szárnyukat a jelöltek. Ez először nem több két dudornál a hátukon, amiből aztán fájdalommal lesznek szárnyak. Larisse is megkapta. Övé lett a Kitaszítottak Szárnya. Míg a többiek önzetlenek voltak, sohe nem akartak tagok lenni, fehér vagy szürke tollas szárnyat kaptak, kicsit, ami fel sem emelné őket, addig Larisse bőrszárnyat, mint a denevéreké. Jelenleg a Szövetségben két embernek van olyan szárnya, ami képes felemelni gazdáját a föld felé, amivel képes repülni. A legfőbb Szövetséges tollszárnya, és Larisse bőrszárnya. Ám eygedül kell élnie, a tagok nem szólhatnak hozzá, ő sem a tagokhoz. Ez a büntetése annak, aki nem fogadja el a sorsot. Így hát ne akarj tag lenni, amíg nem hívnak. Ha sose hívnak, felejtsd el a Szövetséget, mintha sose lett volna! Tanulj Larisse hibájából, akit mindenki csak Üveglánynak hív!

A kút tündére

"

- Tudom már, ki vagy. Felismertelek. Nem is értem, eddig miért nem. Te voltál, aki örök fiatalságot kért. Élég botor dolog volt.

- Részeg voltam.

- Szégyelled? Az embereknek szokása ostoba döntéseket hozni. Megbántad? Ugyan, mit érsz vele? Attól még nem leszel újra halandó."

Előveszem a vasalót

Három perced van, hogy ideérj!

különben előveszem a vasalót.

Ai to Heiwa to Jiyuu

Mit is írhatnék a határtalan szabadság érzéséről.

Mit is írhatnék,mikor arra gondolok, hogy napokon belül újra hazatérek.

Mit is írhatnék a nyugalomról, ami szétárad bennem ha mindarra az illatra gondolok, mely orromban fog kavarogni.

Hát írom. szemem be sem kell csuknom, hogy lássam magam előtt a tengert,

hogy halljam zúgását, ahogy görgeti az apró kavicsokat.

Hogy nekiverődik a kikötő szikláinak.

Mezítelen talpammal végigballagok a partan,

lábamat mossa a víz,

Sithonia partjait nyalgossa a tenger hulláma.

száradó polipokat látok magam előtt,

Érzem édes illatukat, ahogy befészkelik magukat

orromba.

A nappal együtt kelnek a kabócák, s hallgatnak el, ahogy alábukik Apolló nyugatnak.

ez volt nyáron.

Nem ismerem a vidéket ősszel. Nem ismerem, de boldogan kötök vele ismeretséget.

Tenger, sirály és nyalóka

 Mistake

Kínrímmel nem kínzom magam.

Fejem föl vagy le

föl és le, ahogy

a ritmus mondja,

csak föl és le.

Címe Hiba lenne,

de nem fordítom le.

Öngyilkos merénylet,

ha megcsókolunk

egy veszett menyétet.

 

Főzött gumi

Mélyen tisztelt Uram,

én megértem fáradozásait,

de kérem értese meg ön is,

hogy mi nem adhatunk el 

önnek fagylaltot,

mert mi futozott gumikat forgalmazunk.

 

Méz

Aranyló édes ragacsos folyadék.

nem, ezt volt alcím.

Nem ez volt az alcím.

Az aranyló édes ragacsos folyadék

volt az alcím.

 

Murok, mursz, mur

Huszonöt percen belül

 meg nem érkezvén a 

tisztelt vendég, 

fogom magam, és 

csapot, papot ott felejtett

Csokonai Vitéz Mihály.

 

Ezek a versek üzenetek

ezek a versek üzenetek,

ezek a versek üzenetek

egy értelmes létformának.

 

Mozi

Fehér betűk kúsznak

fölfelé,

mikor vége a filmnek.

Mikor vége a filmnek,

mi kimegyünk a nézőtérről.

Mikor vége a filmnek,

felkapcsolják a lámpát,

és megtaláljuk a kulcsainkat,

amit már a film elején leejtettünk,

de a sötétben meg nem 

kereshettünk.

 

Library

Rugdossuk magunkat fenéken!

Ütögesünk, szedjük a virgácsokat,

üvegajtó mögött a kincsesbánya!

Mindössze csak egy darab papír

kell, hogy

a csodák kincsesházába belépést nyerjünk.

Bőrkötés, vagy papír, mindegy,

lényeg az, mi benne van.

Lapja fehér vagy épp sárga,

tintája fekete főleg,

betűk, szavak, mondatok,

mesékké állanak össze.

szeretek könyvtárba járni.

 

 

Csokitöredékek

Apró töredékek íródnak egy-egy zene hangulatára, azért is kezdek hozzá, hogy megjöjjön a hangulatom, ami elveszett valahol az úton, ahogy az asztalhoz jöttem a szekrénytől.

 

Szájharmonika, 

harmonika,

harmonika,

dob, harmonika,

csörgő, dob,

harmonika.

 

Kitömött őz élettelen szemében digitális csillogás, mozgékony animációk szűrődnek elő a semmiből, fura, egyfejű napkeleti férfi csíkszeme nyílik, és fura hangot szűr fogai között: "Movin, movin".

 

Seprőnyélen lábak gazdája

lógatja lábait a föld felé.

Seprűnyélen ül egy lány,

lábai lógnak a föld felé,

orra előre mutat,

a tenger felé.

Seprűnyél végéről rádió csüng,

és szól a zene.

a lóbáló lábak lóbálnak

a zene ritmusára.

 

Légbuborékok szétpattannak, és egy hullámzó, női hang hullámzik ki onnan, ahol előbb még buborék volt . Nemtudommilyenhangszer szól a háttérben, és gitár is van. Szakadék szélén álló nőnek lobog a haja, talán ő énekel. Tőle nem távol, hozzá közel, vörös kabátos, szőke hajú, szemöveges, pisztolyos férfi, fánkmorzsás kezét a nadrágjába törli, lába alatt egy Feketemacskaúr.

 

Csakazértis!

Csakazért is hallgatok ilyen

zenét,

mert nem jössz még.

Csakazért is leírom,

mit gondolok.

Csakazértis, mert

azt mondod, tízórai és

dél közt jössz, akkor tudom,

hogy

csakazértis kitolod,

és

délben jössz.

Csakazértis fogok veled

olyan zenét

hallgattatni

büntetésül, amit nem

szeretsz.

Csakazértis!

 

Prizm

Porfelhő körülöttem,

levelek kavarognak,

s megyek előre, 

csak előre.

Homokszemcsék a szélben

felreppennek,

visszatekintek,

s zölden hullámzik

mögöttem a tenger.

beflesselve, beroskadva

Amikor elmberként látunk egy virágszirmot aláhullani, hangtalan, gondoljuk,

de tündérként e hatalmas szirmos óriási robajjak érnek földet, s menekülünk, el ne sodorjanak.

Miért is írom, nem tudom, csak az árnyák, mely álmomat már előttem lebegteti, 

nyitott utat előttem.

Nem azért írok így,mert jól hangzik, 

sem nem azért mert így költőibb, mintha erőétetet rímeket halmoznék.

Nem tudom, így jön, és kész, még vázlatja

sincs.

Ma hallottam hangját, s belegondoltam, mennyire más, ez az év, mint

eddig bármelyik.

ez olyan, mint a nyár, mely kiteljesedett a mai napban.

Mit is mondhatnák?

Nem tudom.

Ürességet érzek. Üresség mágiája járja át testem, sötétség kútja, szakadatlan húz,

s egyben süllyedek, bár ezt tudom, miért.

Írhatnék egy Wicca igét, hogy

jobb legyen mindez, de minek?

Ne árts, mondja a dal, s minden igézés ártás, akarat ellen

való tevés.

írok hát röpke dolgok, 

apró verset,

kis dalot,

egyre rövidebb sorokat.

S álmomban elém tárul aznap jövője, mit nem ismervén föl, 

csak megyek az orrom után.

(mint minden BAK)

Derótszamár

Kék keréken kerekeznek,

bokorba bújván bújok,

küllök közé kapós karika botot dugok,

majd elszaladok.